Én nálam halkan omlik össze a világ.. nem hangosan. És én ez miatt nem ordítok, sikítok, hogy észre vegyék, hogy bakker.. help me! help me! Nem.. inkább csak halkan.. ne vegyenek észre engem, amúgy se szoktak.
És..akkor mért is készültem ki? Mert egyedül vagyok.. Mindenhol.. Nem szeretnek.. És ne.. ne gyere azzal, hogy de otthon biztos szeretnek, nem hiszem el, hogy nem. Mert.. nem ez nálam nem igaz.. lehet, hogy néha igen.. de mikor azt mondja neked az anyukád, hogy bárcsak ne szültelek volna meg.. meg arra kelsz fel, hogy ordibál teli torokból mikor semmit se csináltál, csak aludtál.. meg, hogy takarodj itthon.. és ezeket nem azért mondom, hogy anyukámat lejárassam.. nem.. tényleg nem azért, mert én IMÁDOM anyukámat.. csak én ezt nem mindig kapom meg tőle.. csak nagyon nagyon ritkán..
Osztályba se szeretnek.. és akkor jöttök azzal, hogy még be kell illeszkedni.. igen, csak már mindenki beilleszkedett.. csak én nem.. jó.. szeretnek engem.. de nem nagyon akarják, hogy velük legyek.. féltenek, mert már rájöttek milyen vagyok, de akkor is löknek el maguktól... és most már a fiú barátaimnál is kezdem ezt érezni az osztályban.. és szintén forever alone.~
Ilyenkor jut mindenki eszébe a szerelem. Oh az a drágalátos szerelem.. ami a tinik álma és vágya. Hát én már rég óta nem érzem ezt. Nekem sok mindenki tetszik.. vagy bele zúgok.. de reménytelenül.. és nem akarok több reménytelen szerelmet.. tudom, hogy az élet csupa csalódás DE NEM BÍROM!!!! Nem akarok a fiúk miatt szenvedni.. senki miatt se akarok! Nekem semmi se jön össze semmi se!!!
Mostanában elég sok balesetem volt.. hogy mire gondolok? Autó baleset.. sok kocsi üt el pontosabban ütött el.. egyik nagyon nekem jött.. teljes erőből bele a térdembe és pont akkor mikor az iskolába siettem reggel. Késtem is.. és egész nap csak sántikáltam.. sántítottam.. észre is vették.. elég sokan.. Osztály főnököm is és kijelentette, hogy ha lehet ne törjem el a lábam keringő próbák előtt.. se mikor már a műsor lesz. Egyik srác is észre vettem az osztályomban. Kiakadt. Múltkor is leszidott, hogy ne nyírjam már ki magam. Most is jól leszidott. Ma is erről beszéltünk haza felé, hogy valami védő burkot, vagy egy riasztót kéne rám rakni ami jelzi, hogy közelemben van egy autó... de ebből is a végére poént csináltak.Belőlem, hogy a világ legnagyobb bénája vagyok..
És még itt a gép előtt mi van? Semmi. nagyjából senkivel se beszélek.. se fb-n se msn-en.. most se.. senkivel se. Nagyon vicces.
Forever alone otthon, suliba és gép előtt is.
Talán egy hely van ahol én boldog vagyok. Találjátok ki melyik ez a hely.. úgyse fogjátok kitalálni...
Volt sulim, drága Czimra. Lehet ez az okom arra, hogy annyira rossz a kedvem.. Borzalmasan hiányzik az általános sulim és jó tudom, fel kell fognom, hogy a élet megy tovább és, hogy mér nem oda járok, de borzalmasan fáj.. de borzalmasan.. és hetente visszajárok színjátszó szakköre.. és imádok ott lenni.. tudjátok mért? Mert attól, hogy hetente egyszer látnak.. ugyan úgy sikítva futnak felém, megölelnek.. puszit adnak.. kiabálják a nevem, ha meglátnak és mondhatom nekik, hogy előző héten láttak ők akkor is szorosan ölelnek.. és dráma óra közben is ölelgetnek.. azon veszekednek, hogy melyikük csoportjába legyek.. igen. rajtam veszekednek.. az e héti dráma órán licitáltak.. miattam.. a kicsik annyira aranyosak voltak.. azt mondták minden pénzüket oda adnák értem.. és olyan jó érzés látni, hogy felnéznek rád.. és tényleg felnéznek rám.. nem..nem azért mondom ezt, mert egoista vagyok.. látom a szemükbe.. mikor rám néznek.. mikor mi adjuk elő a színdarabot.. és mikor azt mondom pár gyereknek, hogy ' Téged nagyon bírlak, te vagy a kedvencem. ' Elkezd ugrálni és sikítozni, mindenkinek dicsekszik, hogy én őt mondtam.. és ez nekem jól esik, mert akkor számítok nekik valamit.. vagy mikor az egyik kislányt ajánlottam az egyik szerepre ő is annyira örült, hogy azt mondtam neki, hogy 'tehetséges, hadd kapja ő a szerepet.' és annyira jó érzés volt látni azt az örömöt a szemeibe.. azt a csillogást.. és mikor vége a drámának.. futnak megölelni... meg egész dráma óra alatt ölelgetnek.. igen.. néha szidom őket, mert kicsik és hangosak de akkor is.. IMÁDOM őket.. egytől-egyig.
És igen.. miattuk élek.. miattuk, a volt sulimba járó kis diákok miatt... és nem.. nem kell besértődni itt a gép előtt.. mert imádom a netes barátaimat.. de szükségem van valakire. valakikre itt.. a 'való életben' is és ők a drámások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése